A MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halászati Kutató Központ (AKI-HAKI) szakértői évek óta több fronton küzdenek a problémával: innovatív módszerekkel végzik az állomány pontos felmérését, folyamatosan aktualizálják Magyarország busatérképét, valamint a busa gyérítésére alkalmas fogóeszközöket fejlesztenek.

Busásan megfizetünk, ha nem születik megoldás, az USA-ban ugyanis már dollármilliárdokat emészt fel a védekezés.

Az egész világon elterjedt a busa

A fehér és pettyes busa két Kelet-Ázsia folyóiban őshonos, nagy testméretet elérő, nyíltvízi életmódú pontyféle, melyeket az 1950-es évektől kezdve vontak be a termelésbe. Ennek köszönhetően az 1980-as évekre az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt, mára pedig több mint húsz ország, köztük hazánk természetes vizeiben is meghonosodott.

Jelenleg ezt a két fajt és ezek hibridjét az egyik legnagyobb ökológiai kockázatot jelentő inváziós halfajként tartják számon természetes elterjedési területükön kívül. Ennek egyik oka az, hogy éppúgy apró fito- és zooplankton szervezeteket fogyasztanak, mint az őshonos halak ivadékai, így a nagy tömegben jelenlévő busafajok komoly táplálékkonkurenciát jelentenek a veszélyeztetett halivadékok számára. Ezen kívül az eutrofizációs folyamatokat erősítve káros hatással vannak a vízminőségre is, mivel ezek a halak épp a táplálékhálózat azon elemét fogyasztják, amely a vízvirágzást is okozó algafajok legfontosabb természetes fogyasztói a hazai vízrendszerekben” – mutat rá a fő problémákra Dr. Halasi-Kovács Béla, a kutatóközpont vezetője.