BUSA (HYPOPHTHALMICHTHYS MOLITRIX)
Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban.
LEÍRÁS
Teste megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított. Feje viszonylag nagy, orra rövid, szája kicsi és felső állású. Fejéhez képest kicsi szeme szokatlanul alul helyezkedik el, a száj szögletéből húzott vízszintes átmegy rajta. A hasúszóknál hátrább kezdődő hátúszójában 6-7 elágazó sugár van. Farkalatti úszója hosszú, a széle homorú, osztott sugarainak száma 12-14. Hátrasimított mellúszói nem érik el a hasúszók tövét. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 110-124. A hal hasoldalán, a toroktól a végbélnyílásig egy jól látható él húzódik. A busa színe ezüstös, nem márványozott.
TESTHOSSZ ÉS TÖMEG
Nagyobb példányainak hossza 50-70 cm, de 1 méternél nagyobbak is előfordulnak. Kifejlett példányok testsúlya elérheti, sőt meghaladhatja az 50-60 kg-ot.
HORGÁSZATA
Horgászatához fontos tudnunk, hogy úszó planktonnal táplálkozik, amit nem igazán tudunk horogra húzni. Ebből következik az, hogy a busa horgászatában teljesen el van fogadva a külső akasztás, mert ez a hal nem táplálkozik a hagyományos módon vett a horgászatban használatos növényi, vagy állati eredetű csalival. Ugyanis a busa vízszűrésre specializálódott, ami annyit jelent, hogy a vizet beszívja, megszűri és a felesleges vizet kiengedi a kopoltyúján a táplálékot tovább juttatja az emésztőrendszerébe. Ebből adódik a megfogásához alkalmazott sportszerű horgászmódszer.
A tapasztalatok alapján a busa gyorsan felfigyel a vízbe juttatott etetőanyag felhőre, mely oda csalja őket táplálkozni. Ha direkt busára szeretnénk horgászni akkor a Bogyóka Prémium Busázó mix etetőanyag a megoldás.
Az etetőkosárba, illetve a köré gyúrt gombócot célszerű erőteljesen megnyomni. Ezzel biztosítod, hogy az a mederfenéken kezd bontani és nem oldódik ki a vízbe érkezéskor azonnal.
Általában a vízoszlop felénél horgászunk rájuk úszós vagy fenekező módszerrel. Ne felejtsük el, hogy mivel igen erős és esetleg jókorára megnövő hallal állunk szembe ehhez válaszuk meg a felszerelésünket is. Ja és a horogra nem fontos csalit tenni, vagyis a legalkalmasabb csali egy szem technopufi, amit szürcsölése közben beszippant, és máris lehet fárasztani.
SZAPORODÁS
A nyári hónapokban ívik (23-24 Celsius-fok), ikrái (nőstényenként 500 000-ig) szabadon sodródnak a vízben. Az ivadék eleinte állati planktonnal táplálkozik. Körülbelül 5-10 centiméteresek, amikor áttérnek a növényi planktonra, ehhez a bélcsatornájuk a testhossz 6-7-szeresére növekszik.
HORGÁSZATI SZABÁLYOZÁS
A busa tilalmi idő és méretkorlátozás alá nem esik.
TÁPLÁLKOZÁS
Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.
Mi a különbség a pettyes busa és fehér busa között?
A pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) és a fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) két különböző faj, amelyek hazánkban is megtalálhatók.
Mindkét fajnak megvan a sajátossága, és mindkettő értékes hal a horgászat és a halgazdálkodás szempontjából. A pettyes busa küzdelmes horgászatot ígér, míg a fehér busa értékes halhússal gazdagítja a tavakat és folyókat.
Pettyes Busa:
(Hypophthalmichthys nobilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Kína meleg vizű mély folyóiban és tavaiban őshonos. Közép- és Kelet-Európában is betelepítették, például a Duna vidékén, a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerek folyóiban. Magyarországra a fehér busa ivadékokkal került, és tógazdaságokban nevelik. Európai állományai növekednek.
A pettyes busa teste nyújtott, oldalról lapított, és a feje széles. Szemei kicsinyek és mélyen ülnek, sokkal mélyebben, mint a fehér busánál. Pikkelyei kicsinyek, és az oldalvonal mentén 114-120 pikkely található. Hátúszója 10, farok alatti úszója pedig 15-17 sugarú. Átlagos testhossza 55-70 centiméter, de akár 146 centiméteresre és 40 kilogrammosra is megnőhet. Életmódja különbözik a fehér busától: nemcsak kezdetben, hanem később is állati planktonnal táplálkozik. A kifejlett példányok bélcsatornája csak a testhossz 4-5-szörösére nő. Az íváshoz tartósan meleg (25 Celsius-foktól) vizet igényelnek. Gyakran úszik 5-7 egyedet számláló csoportokban a vízfelszín közelében, és megriadva akár 3 méteres magasságba is kiugorhat a vízből. Legfeljebb 20 évig él. Szaporodása során vándorutakat tesz meg ívási célokból, és a mély, zavaros, de oxigéndús helyekre rakja le ikráit. Egyszerre akár 100 ezer ikrát is rakhat, amelyek átlátszók és sárgás árnyalatúak. Az ivadékok 25 Celsius-fokos vizekben, akár két nap alatt is kikelhetnek, és a folyómeder fenekén rejtőzködnek.
Miután a volt Szovjetunióban eredményesen keresztezték a fehér busával (Hypophthalmichthys molitrix), és az ivadékot exportálták, a hazai vizekben is gyakoriak a hibridek. A pettyes busának ipari mértékű halászata van, és húsa a fehér busáénál ízesebb, valamint telítetlen zsírsavakban is gazdagabb. Fogyasztása az érelmeszesedés és a szívinfarktus megelőzését szolgálja.
Színezet: A pettyes busa oldalán sötétszürke pettyekkel tarkított.
Szem elhelyezkedése: A pettyes busának a szeme a fej alsó harmadában helyezkedik el, tehát alsóállású.
Testfelépítés: A pettyes busánál szivacsos helyett lemezes szerkezet található.
Táplálkozás: Főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik, de fogyaszt növényi apróállatokat is.
Fehér Busa:
(Hypophthalmichthys molitrix) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. A Hypophthalmichthys halnem típusfaja. Előfordulása Kína, a Kárpát-medencében nem őshonos, de a 60-as évektől végzett rendszeres telepítések miatt a magyarországi folyókban és néhol tavakban is megtalálható.
A fehér busa teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú. A szájszögletből húzott vízszintes vonal áthalad a szemen. A külső megjelenése rendkívül jellegzetes: nagy testű, feje testéhez képest nagy, de a pettyes busáénál kisebb. Szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el. Szája felső állású, úszói jól fejlettek, farokúszója mélyen bemetszett. Háta szürke, esetleg zöldes árnyalatú, míg oldalai és hasi része ezüstös csillogású. Átlagos testhossza 50-70 centiméter között van, de akár 105 centiméteresre és 50 kilogrammosra is megnőhet. Életmódja különbözik a pettyes busától: főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik. Szaporodása a nyári hónapokban történik, és ikrái szabadon sodródnak a vízben. Az ivadékok eleinte állati planktonnal táplálkoznak, majd áttérnek a növényi planktonra. A bélcsatornájuk a testhossz 6-7-szeresére nő ehhez.
Színezet: A fehér busa testéhez képest nagy fejjel rendelkezik, de a pettyes busáénál kisebb. Szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el.
Szem elhelyezkedése: A fehér busa szeme a fej felső harmadában található.
Testfelépítés: A fehér busa testtömeg kg-onként akár 60 000 ikrát is érlel.
Táplálkozás: Főleg zooplanktonokat fogyaszt, például Chlorella, Euglena, Daphnia, Cyclops nauplius és Diatoma fajokat.
Felhasznált szakirodalom: Harka Ákos – Sallai Zoltán : Magyarország halfaunája (Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas 2004)
